Jól látható, hogy a Felnőttképzési törvény módosítása még most is számos bizonytalanságot hordoz magában.

De pontosan miről is van szó?

A Felnőttképzési törvény módosítása értelmében ma már felnőttképzési tevékenységnek minősülnek azok a képzések is melyek nem tartoznak köznevelési intézmény, szakképző intézmény és a felsőoktatási intézmény alapfeladatába, tehát az ún. szabadpiaci képzések is, akkor, ha ezek szervezett célirányos kompetenciakialakításra és kompetencia-fejlesztésre irányulnak és szervezetten valósulnak meg.

Miért került sor erre a változásra?

A módosítást bevezető jogszabály indokolása szerint a változás indoka többek között az, hogy a piacon jelenlévő különböző típusú és elnevezésű képzések tartalma és struktúrája ismert legyen, a felnőttképzés tartalma és kimenete a piaci igényekhez igazíthatóvá váljon.

Hogyan lehet megállapítani egy képzésről, hogy megfelel-e ezeknek a követelményeknek és miért található különböző felületeken más-más értelmezés?

Lényeges, hogy nem a képzés elnevezése, hanem a tényleges tartalma az irányadó. Ez természetesen mindkét irányból igaz, tehát előfordulhat az, hogy annak ellenére, hogy a szolgáltatás elnevezése oktatás, valójában tanácsadást takar és nem tartozik a törvény hatálya alá, és fordítva is. (Persze nem szerencsés a szolgáltatást oktatásként, képzésként hirdetni, ha valójában nem az.)

Az egyik legnagyobb értelmezési problémát az okozza, hogy a jogszabály nem tartalmaz definíciót arra vonatkozóan, hogy a jogalkotó pontosan mit ért szervezettség alatt. Mivel azonban a kérdésben még nincsen joggyakorlat, így a képzések vizsgálata során nem hagyatkozhatunk olyan korábbi döntésekre sem, amelyekből a hatósági jogértelmezés megismerhető lenne.

Ugyan az Innovációs és Technológiai Minisztérium kiadott egy, az értelmezést segítő példatárat, az abban szereplő felsorolást sem lehet kőbevésettnek tekinteni (az egyes képzési típusok ugyanis más-más jelentéssel bírnak a minisztérium értelmezése és a köznapi értelmezés szerint, például ilyen a sokat emlegetett workshop is).

Fontos azonban felismerni, hogy minden eset egyedi, és csak az adott (képzési)program felépítésének és céljának részletes vizsgálatát követően lehet felelősségteljes megállapítást tenni arról, hogy kiterjed-e a törvény hatálya az adott képzésre.

Ebben a körben nincs jelentősége annak, hogy a tevékenység folytatója szervezet vagy éppen egyéni vállalkozó, ahogy annak sem, hogy a képzési és oktatási tevékenységet ingyenesen vagy díj ellenében, online vagy offline végzi.

És mi a helyzet a belső képzésekkel?

A jogszabály jelenlegi formája nem tartalmaz kivételt a belső képzésekre vonatkozóan, így amennyiben a szervezeten belül megvalósuló képzés a Felnőttképzési törvény szerinti felnőttképzés definíciójának megfelel, úgy a jogszabályi előírások, vagyis például a bejelentési kötelezettség a belsőképzésre is kiterjed.

És ez mit jelent a gyakorlatban?

Amennyiben egy adott képzés a jogszabály hatálya alá tartozik, úgy attól függően, hogy engedélyköteles vagy bejelentésköteles tevékenységről van szó, bejelentéssel vagy engedély kiadása iránti kérelemmel kell fordulni a felnőttképzési államigazgatási szerv felé, vagyis a Pest Megyei Kormányhivatal felé, mely eljárást elektronikus úton kell megindítani.

Mi történik, ha nem jelentünk be egy bejelentésköteles képzési tevékenységet?

Ebben az esetben a felnőttképzési államigazgatási szerv megtiltja a tevékenység folytatását és bírságot szab ki.

Érdemes tehát valamennyi képzési tevékenységet áttekinteni és az interneten keringő felsorolások helyett a jogszabály fogalommeghatározásával összevetni azt, így megbizonyosodhatunk arról, hogy az adott képzésre kiterjed-e a Felnőttképzési törvény hatálya.